A ház végül nem dőlt össze, de ott, akkor ez egyáltalán nem volt egyértelmű. Napokig nyugtalanul aludtam, miután hazaértem.
Mikor két hét múlva visszamentem, már látszott, hogy megmarad: a falat félig újraépítették. Ekkor azonban a folyamatos esőzés lassította a munkát.
Nem sokat fényképeztem, mert pofátlanságnak éreztem volna; helyette inkább próbáltam segíteni valamit. Viszont utólag összeraktam egy kisebb sorozatot a képekből, és úgy éreztem, annyit megér, hogy felrakjam.
Íme.
Na, még a végén kiderül, hogy a fotósorozat az igazán neked való műfaj. Vagy csak a fekete-fehér miatt írom ezt? Vagy azért, mert hülye képregényes vagyok és azt akarom, hogy minden történetet meséljen nekem? Fogalmam sincs, de ezek most tetszenek.
VálaszTörlésSzívszorító képek, a fekete-fehér megoldás ezt méginkább kiemeli. Nagymamád derűs arca a szomorú képek között jól szemlélteti a nehézségeken való felülemelkedést, a reményt.. Jó sorozat! És a kísérőszöveg is szép.
VálaszTörlésVio